Ciabatta

Oly régen szemezek Dolce Vita ciabattájával, de soha nem szántam rá magam, mert féltem a kudarctól. Milyen kudarc érhet, legfeljebb nem eszem meg, amit sütöttem. A múltkor is megpróbáltam a focacciát, és vacsorára felfaltuk az egészet. Különben is a legkedvesebb elfoglaltságom a kenyérsütés. 

Hozzávalók: 

• 35 dkg fehér tönkölyliszt
• 2,5 dl víz
• 1,5 dkg friss élesztő
• 1 ek méz
• 1 tk só
• 1 ek olaj

Elkészítése:

Az egészet csak emlékezetből állítottam össze, még pedig a következőképpen. Este a vizet megmelegítettem, elkevertem benne a mézet, beleszórtam az élesztőt és hagytam, had keljen meg szépen. Aztán a kelesztőtálba  mértem a lisztet, a sót és az olajat és ehhez kevertem az élesztős vizet. Fakanállal kevertem rajta néhányat, de nem dolgoztam ki a tésztát. Pont úgy, mint a dagasztás nélküli kenyérnél. Rácsuktam a tetejét és magára hagytam az éjszakában. Reggel elég hűvös volt a konyhában, de azért én kiborítottam a tésztát dideregni a lisztezett gyúródeszkára. Néhányszor áthajtogattam, nem gyúrtam. Sodrófával kinyújtottam, hogy egy kb. 1,5 cm vastag téglalap alakú tészta legyen. A tésztát 4 egyenlő részre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Kelesztettem 20 percig. Tetejét megkentem vízzel. A sütőt előmelegítettem 230 fokra hőlégkeverésen és a tűzbe vetettem a négy tésztát. 20 perc alatt szép pirosra sültek. Rácson hűtöttem, de nem bírtam ki és egyet ott helyben felfaltam. A puding próbája.... 
Jut eszembe, ha már bemelegítettem a sütőt, gondoltam beledugok még valamit gyorsan, amit akkor kora reggel láttam a TV-ben. Ez pedig nem volt más, mint az angol karácsonyi puding.
Na ez ott van a szeren. Nagyon szerettem, míg tartott.