Mentás macaron

Valóban úgy van, hogy minden gasztronómiával foglalkozó blogger késztetést érez arra, hogy egyszer elkészítse a saját macaronját. Én is így voltam ezzel. Ez már a második nekifutásom volt. Az elsőről nem is tennék nagyon említést. No erről a másodikról sem sokat. Találkoztam Brigivel, aki férjem kollégája és remek torták készítője. Az ő blogján olvasta el viszonylag egyszerűen, érthetően leírva a macaron készítés rejtelmeit. A vele való találkozás inspirált arra, hogy újra nekifussak a dolognak. Nem mondom, hogy nem voltam sikeres számtalan más édesség elkészítésekor, de ze valahogy mindig kifog rajtam. Nem voltam rest, végig olvastam sok blogger receptjét, még annak is utána néztem, hogy Pierre Hermé, a párizsiak egyik macaron guruja hogyan készíti el ezt az apró finomságot, de nekem csak ennyi lett belőle.

Na ennél csak szebb macaronok léteznek a világon, de én csak erre voltam képes.

Hozzávalók:

Tésztához: 

• 150 g mandulaliszt
• 150 g porcukor
• 55 g tojásfehérje
• 2-3 csepp zöld Wilton ételfesték

• 55 g tojásfehérje
• 15 g kristálycukor

Sziruphoz:

• 150 g kristálycukor
• 38 g víz

Krémhez: (5 db-hoz, ami sikerült)

• 3 ek mascarpone
• 3 ek cukor
• egy marék menta apróra vágva

Elkészítése:

A tésztához valókat robotgéppel összekeverjük.
A sziruphoz a 150 g cukrot és a 38 g vizet elkezdjük sziruppá főzni. Közben az 55 g tojásfehérjéből és 15 g cukorból lágy habot verünk. A közben felforrt cukorszirupot, mely nem lehet több 118 oC-nál, lassú sugárban folyamatos keverés közben elkezdjük hozzákeverni a lágy tojásfehérjéhez. Addig keverjük, míg szép fényes kemény hab lesz belőle és lehűl kb. 40 fokra.  (Már ez is majdnem meghaladta a képességeimet). 
Ekkor három részre osztva a habot az első adagot összekeverjük a mandulalisztes keverékkel, majd a következő harmadot, már óvatosan forgatjuk össze az eleggyel, hogy ne törjön össze a hab, és ugyanígy járunk el a harmadik harmaddal is. A kész masszát habzsákba töltjük ( ha tudjuk) és a sütőpapírral vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsibe egyforma, szabályos köröket kinyomva kis halmokat képezünk a habból, melyek maximum 3 cm-ek lehetnek (nének. Itt volt a következő bökkenő, amikor legszívesebben a csapba nyomtam volna az egészet.) Kinézetre, a második tepsi köröcskéi szinte hasonlatosak voltak egymáshoz. A tepsit kicsit odaütögettem, hogy tömörüljön az anyag. A kis halmocskákat sütés előtt mindenképpen pihentetni, szárítani kell legalább háromnegyed órát (de inkább többet), hogy ne repedjenek meg.  Közben a sütőt előmelegítettem 140 fokra hőlégkeverésen, s mikor letelt a 3/4 óra, betettem az első tepsit. Először is a szilikonlapok, melyeket nem most használtam először, elkezdtek felpúposodni, ami által a ksi sütemények girbe-gurbák lettek, majd mindegyiknek megrepedezett a teteje. Na. gondoltam,- ez kuka művek. A második, - amelyik többet pihent, már nem repedezett meg, de ott is felpúposodott a szilikonlap, majd elkezdett a lapok teteje enyhén barnulni. Ezért alkalmaztam azt, amit egyik blogban olvastam, hogy résnyire nyitott ajtónál sütöttem végig, de akkor lejött a talpa, és nem száradt meg rendesen. Az utolsó tepsi macaron úgy-ahogy (a többihez képest) normálisan megsültek végig csukott ajtó mellett kb. 15 perc alatt. Melegen levettem a szilikonlapról és hagytam kihűlni. Láttam, itt már sok krémre nem lesz szükség, így csak egy keveset készítettem, mire férjem megjelent a konyhában és bekanalazta a fele krémet, mondván, csak megkóstolta. Sírni tudtam volna. Ennyi erőfeszítéssel megfőzök egy ünnepi lakomát. Mert itt arról nem is beszéltem, hogy mennyi ideig tartott a mandulaliszt apránkénti ledarálása, többszöri átszitálása, ugyanez a porcukorral, a grammra pontos adagok kimérésével. Nem az én világom. Mégis muszáj volt elkészítenem. Most egy hosszabb pihenőt engedélyezek magamnak és majd még egyszer nekipróbálkozok a tökéletes macaronnak. Egyszer biztosan sikerül.
A családom viszont örömmel tüntette el az utolsó, nyomorék macaron darabkát is.