Többféle képen próbáltam ki ennek a csokibombának az elkészítését. Most újabb recept után kutatva bukkantam erre a cikkre.
1893-ban a chicagói Palmer hotelben Amerika Felfedezésének 400. évfordulójának
alkalmából rendezett összejövetelre rendelt a hotel tulajdonosának felesége,
Bertha Palmer egy süteményt a séftől. Olyan süteményt szeretett volna, ami
belefér a vendégeknek kiosztott uzsonnás dobozba.
Ez lett a brownie, amit akkor még nem
brownie-nak neveztek, hanem sehogyan. Baracklekvárral kenték meg, diót szórtak
rá, és olyan sikere volt, hogy ezt követően egyszer sem vették le a hotel étlapjáról.
Ma is étlapon van, csak a hotel neve mára The Palmer House Hilton in Chicago. A
brownie névvel először 1896-ban találkozhatunk egy bostoni szakácskönyvben (a
pdf verzió itt), bár
érdekes módon, az a recept (a 424. oldalon) nem csokival, hanem melasszal
készül. Az első csokoládés brownie receptje 1904-ben jelent meg egy chicagói
szakácskönyvben Bangor Brownies néven.
Hozzávalók: 25 x 25 cm-es sütőformához
- 4 tojás
- 120 g gyümölcscukor
- 200 g vaj
- 200 g étcsokoládé
- 150 g liszt
- ½ kiskanál só
- ½ kiskanál nescafé
- 1 csipet chili
- 50 g kakaópor (100 % – os friss kakaóbabból őröltem)
- ½ kiskanál sütőpor
Tetejére:
- 5 dkg átpasszírozott baracklekvár
- 9 db fél dió
Elkészítése:
A vajat és a
csokoládét vízgőz felett felolvasztottam éppen annyira, hogy folyjon. A
tojásokat és a cukrot összekevertem. Egy harmadik tálban a lisztet, sót, sütőport,
kakaót, chilit, kávét elegyítettem. Amikor a vajas csoki már lágy volt,
belekevertem a lisztes keveréket és a cukros tojásfehérjével fellazítottam. Nem
kevertem túl sokáig, mert az nem tesz neki jót, gumis állagú lesz. egy 25 x 25
cm-es brownie formát kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a tésztát és
hőlégkeverésen 160 fokon sütöttem 30 percig. Mikor láttam, hogy még lágy a
tészta, de már nem ragad a teteje, akkor kivettem. Elég lett volna 2 perccel
kevesebb is. A baracklekvárt átpasszíroztam egy sűrű szűrőn és mikróba
megmelegítettem. Avval kentem meg a süti tetejét frissen, ahogy kivettem a
sütőből . Így hozzáragasztottam vele a fél diókat is.
Az előbb vacsoráztam meg egy szeletet és ma is olyan ütős, mint amilyen tegnapi emlékeim szerint volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése