Fonott rozsos diós kenyér

Annyiféle kenyeret sütöttem már, hogy fel sem sorolhatom. Ezért kezdtem el írogatni először a Nosaltyn, majd ezen a blogon is, hogy ne cetliken gyűjtögessem a recepteket, hanem elég rákattintani és máris megtalálom. Aztán úgysem ugyanúgy készítem el, hanem biztos az aznapi hangulatomhoz alakítom az ízeket. 
12 éve sütök otthon kenyeret, de elmondhatom, hogy szinte ugyanaz a kenyér kétszer még sohasem sült meg a konyhámban. Mindig befolyásol a hangulat, a fiam hangulata (ez a legfontosabb) és az otthon fellelhető alapanyagok tárháza.

Hozzávalók:

• 20 dkg fehér gyors kovász
• 3 dl meleg víz
• 1 ek méz
• 1,5 dkg élesztő
• 2 ek libazsír
• 2 ek burgonyapehely
• 5 dkg darált dió
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 2 ek tejföl
• 1,5 tk só

Elkészítése:

Mint minden kenyeremnél a meleg vízben elkeverem a mézet és belemorzsolom az élesztőt, megkelesztem. Kenyérsütőgép üstjébe töltöm a hozzávalókat, alulra a folyadékot, felülre a szilárdakat. Dagasztó-kelesztő programra állítom a gépet és magára hagyom, had szorgoskodjon. Ha megkelesztette a kenyeret, lisztezett deszkán néhány mozdulattal átgyúrom és az éppen favorizált formát adom neki.
Ez a mostani egy kicsit béna lett, mert nem vagyok egy nagy cicomázó. Nem tudok, akarok vele túl sokat bíbelődni. Ha sikerül, akkor örülök, ha nem annyira szép, akkor viszont szimplán finom. Ez is eredmény. Ez most a finom kategóriába tartozik. Lágy, ízletes, illatos. Alig valamivel többet  kell csak tudnia egy kenyérnek.