Hozzávalók:
Tésztához:
- 4 tojás
- 4 ek cukor
- 4 púpozott ek tönköly rétesliszt
- 1/2 cs. vaníliás cukor
- 1 kk sütőpor
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- 1 tk étkezési keményítő
- 1 csipet só
Krémhez:
- 15 dkg málnalekvár
- 3 dkg porcukor
- 1 tk citromlé
- 1 kk reszelt citromhéj
- 10 dkg mascarpone
- 1 dl tejszín
- 1/4 csomag habfixáló
- 1 zselatinlap
- 1 marék málna
Mázhoz:
- 3 dkg vaj
- 10 dkg étcsokoládé
Képhez:
- marcipán
A tojásokat ketté választottam. A fehérjét egy csipet sóval és egy kanál citromlével laza habbá vertem, majd elkezdtem adagolni kanalanként hozzá a cukrot folyamatos robotgéppel való habverés mellett. Mire minden cukor belekerült, kemény, fényes habot kaptam. Ehhez kezdtem további keverés mellett darabonként adagolni a tojások sárgáját, de már alacsonyabb fordulatszámon. Végül a masszába kis adagonként spatulával kevertem bele a sütőporos lisztet vigyázva, hogy a habot ne törjem össze. A kerek tortagyűrű aljára sütőpapírt tettem, melyet kicsit megolajoztam. A tésztával egyenletesen megtöltöttem a gyűrűt, a tetejét elsimítva, majd a tepsit óvatosan az asztal lapjához ütögettem, hogy ne maradjanak levegőbuborékok a tésztában.
200 fokra előmelegített sütőbe tettem a tepsit, majd azonnal lecsökkentettem a hőt 160 fokra hőlégkeverésen és 40 perc alatt készre sütöttem a tortát. Mindvégig egyszer sem nyitottam ki a sütőajtót, hanem amikor eltelt az idő, csak akkor nyitottam ki és tűpróbával ellenőriztem a torta elkészültét. A tortát a formában hagytam kihűlni, majd késsel az oldalait meglazítottam és kiemeltem.
A meghűlt tésztát keresztben ketté vágtam, megkentem a krémmel, belenyomkodtam a málnát a fagyasztóból, rátettem a tészta tetejét és egy kicsit betettem a hűtőbe, míg a csokoládéval foglalatoskodtam.
Vízgőz felett megolvasztottam a vajat. beletettem a csokoládédarabokat és folyamatos kevergetés mellett egyneműsítettem őket. Elővettem a tortát és igyekeztem mindenütt bevonni csokoládémázzal. Ez több-kevesebb sikerrel járt, mert nagyon siettem.
Szerencsémre Tibikém (a férjem) már reggel kivágta a gólyát és a kisbabát, így csak rá kellett helyezni a tortára a marcipán képet és berajzolni néhány vonalat. Máris szaladtam a szakadó hóban a kórház felé szinte örülve annak, hogy zimankó van, mert így a tortamáz még hűlhetett az úton.
Ezzel még nincs vége a napnak, mert most állunk neki egy újabb tortának. Mennyire meg lehet ezt szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése