Régen készítettem már itthon tésztát, itt volt az ideje. Korán reggel kipattantam az ágyból és nekiláttam. Jó kis Bosch dagasztómba bedobtam:
- 3 tojást
- 20 dkg durum simalisztet
- 10 dkg durum tésztalisztet
- 1 púpos tk spanyos füstölt paprikát
- 1 kk chilipelyhet
- 1 kk sót
Az aranyos pillanatok alatt összegyúrta, folpackban a hűtőbe tettem és visszabújtam kávézni és megnézni, hogy veri meg a Redskins a Giants-et. R. Griffin III nagyot alakított kezdő QB-ként.
A meccs végén visszaszaladtam a konyhába és vadul elkezdtem kinyújtani a tésztát. Így reggel, munka előtt azért ez derék vállalkozás volt, tekintve, hogy még szerettem volna főzni valamilyen húst a tészta mellé, ami illik hozzá, de nekem fél 8-kor már a munkában kell jeleskednem.
Ezért egyre sebesebben nyújtottam, a tészta meg egyre több lett.
Míg felszabtam a kis gépemmel, már forrt a víz, hogy belé vethessem őket. Így is tettem és már két perc múlva nyaláboltam is ki a forró vízből. Meglocsoltam egy kevés kukoricacsíra olajjal és ennyi.
A kép nem lett szép, de a tészta annál inkább. Finom volt. Sem a chili, sem a füstölt paprika nem volt tolakodó, de érezhetőek voltak. Mellé tejszínes-baconös csirkemellet készítettem. Így indult a nap. Ez után már csak jó lehet.
A vége ez lett:
Elkészítettem az első igazi kovászos kenyeremet, mely így nézett ki:
Tisztában vagyok vele, hogy ép eszű blogger nem állítaná pellengérre ez az érdekes darabot, de én megmutatom mindenkinek,- ha másért nem, hát tanulságból. Elolvastam minden irodalmat a kovász készítésről. Összevetettem mindenki tudását és megpróbáltam belőle kihozni valami frappánsat. Igaz, hogy délelőtt összedagasztottam a kenyeret, majd el kellett mennem dolgozni és este sütöttem meg. Nem vagyok még tisztában vele, mennyi időt is kell rászánnom a kovásszal készült kenyér elkészítésére. A fiam, amikor az első szeletet az orra alá dugtam, azonnal megkóstolta, nem voltak fenntartásai és igen ízlett neki. A vacsorához már ezt a kenyeret eszi, de én a kishitű azért összekészítettem egy másikat, egy nem kovászost, amit még megsütök az éjszaka folyamán. Persze ez nem azt jelenti, hogy feladtam a kísérletezést. Igen is fogok szép kovászos kenyeret sütni. Ha én egyszer úgy döntök, annak úgy kell lenni. Majd mindenki itt csodálhatja nemsokára a szebbnél szebb kovászos kenyeremet.
Ezt a receptet egy általam elismert szakács oldalán találtam. Mivel nagyon kedvelem az indiai konyhát, így némi változtatással rögtön el is készítettem.
Hozzávalók:
- 1 kg burgonya héjában megfőzve
- 5-6 ek ghí (tisztított vaj)
- 1 nagy lila hagyma
- 1 csapott ek fekete mustármag
- 1 csapott ek kurkuma
- 1 csapott ek garam masala
- 1 csapott ek római kömény
- 1 csapott ek koriandermag
- 1 tk chilipehely
- 2 közepes paradicsom
- 1 marék felaprított korianderlevél
Elkészítése:
A megfőtt krumplit meghámozzuk és nagy kockákra vágjuk. A ghít felforrósítjuk, beleszórjuk a fűszereket és fél percig pirítjuk, míg el nem kezd erősen illatozni. Ekkor rádobjuk a nagyobb kockára vágott lila hagymát, aztán a krumpli kockákat és így pirítjuk 4-5 percig, végül a felkockázott paradicsom és korianderzöld következik. Kicsit összeforgatjuk vele és már tálalhatunk is.
Köretként, de önálló fogásnak is finom választás.
Régen tervezem a készítését. Ma nem csaptam nagy főzést, ezért bőven belefért, hogy megsüssem. Nagyon kevés munka van vele. Egyszer már próbálkoztam, de nem sok sikerrel. Szerintem ez jó recept.
Hozzávalók:
- 2 nagy tojás
- 10dkg vaj
- 5 dkg gyümölcscukor porrá őrölve
- 1 tk vanília kivonat
- 2 citrom reszelt héja
- 1 tk citromlé
- 1/2 kk sütőpor
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
Elkészítése:
A tojásokat a porcukorral addig verem robotgéppel, míg fehéredni kezd, ekkor hozzáadom a vaníliát, a sütőporral elkevert lisztet, a citromok reszelt héját és legvégül belekeverem az olvasztott vajat. Lefedve 1-2 őrára hűtőbe teszem. Aztán a sütőt előmelegítem 180 fokra hőlégkeverésen. A tésztát szilikon madeleine-formába adagolon és 11-12 perc alatt megsütöm. Olyan az íze, mintha lemon curd-dal készítettem volna. Igazán kellemes teasütemény, sajnos nem a diétás fajtából.
Zsuzsi, aki az internet világában rendszeresen megvizitálja mi készül a konyhámban, a múltkor megkérdezte, miért sütöm a kenyerek nagy részét joghurttal, nem jó a kefir? Itt egy kenyér kefirrel.
Hozzávalók:
- 20 dkg rozs gyorskovász
- 15 dkg kenyérliszt
- 15 dkg sötét rozsliszt
- 20 dkg fehér tönkölyliszt
- 2,2 dl kefír
- 3 ek olaj
- 1 dkg friss élesztő
- 1 ek méz
- 1,5 tk só
Szóráshoz:
- fekete és fehér szezámmag
- durva szemű só
Elkészítése:
A kefirt mikróban meglangyosítottam, elkevertem benne a mézet, belemorzsoltam az élesztőt és letakarva megkelesztettem. Kenyérsütőbe öntöttem, mellé a gyors kovászt, lisztet, sót. Dagasztás, kelesztés (1:50), mert az új gépem kétszer dagasztja át a tésztát. Miután letelt, még finoman átgyúrtam, egy hosszú rudat formáltam belőle. A kuglófformát kivajaztam, megszórtam magokkal és sóval és belehajtogattam a kenyértésztát. A tetejét lefújtam olajjal, ott is megszórtam magokkal és sóval és kelesztettem fél órát. Mikor szép magas lett, betettem a 200 fokra előmelegített sütőbe és hőlégkeverésen fél óra alatt megsütöttem. Rácsra téve hűtöttem ki. Úgy néz ki, mint egy nagy bagell.
Avagy milyen jó dolog olykor régi ismerősökkel találkozni.
Barátnőm megbeszélte a gumisával, hogy elvállalja az én téli gumi szerelésemet is, mielőtt jön a zord idő. Természetesen időben szerettem volna elindulni, de közbejött egy látogató, aki tovább maradt a kelleténél. Sietve keresgettük a ki tudja hol leparkolt autót a belváros forgatagában. Lévén péntek délután fél öt, hát a forgalom idegőrlő volt. Lépésbe való tötyögés, egymás elé vágás 20centiről, stb. Aki naponta próbálja, annak nem kell mesélnem, aki pedig nem, annak hiába. Szóval elaraszoltam a gumikért a régi pincénkhez, ahol persze nem találtam a kulcsokat. Mivel a kocsi majdnem tele volt, - egyébként pedig magányosan járok gumit cseréltetni,- nem tudtuk hova gyömöszölni a gumikat. Természetesen eltévedtem, sötét volt már, nem találtuk, mindig rossz irányba fordultam. Már ott tartottam, hogy beüzemelem a GPS-t, mert ezt nem tehetem meg egy emberrel, hogy így elkések, mire férjem a térképen megtalálta az adott utcát. Ekkorra már visítottam. Természetesen a kapu, ahol be kellett volna állnom az autóval, olyan keskeny volt, mintha a tű fokán kéne átvezetnem. Feladtam. Beküldtem a férjemet, hogy szóljon a szerelőnek, álljon be, vagy sosem lesz téli gumim. Megérkezett a mester. Kedves volt, barátságos, segítőkész, mint már az előző napi telefonbeszélgetésünk alkalmával is. Beállt a kocsival, megvigasztalt, hogy semmi az a fél órás késés, majd egy kicsit vár a következő. Nyugtatgatott, csitított, de közben már szerelte is le a kerekeket. Ekkor következett a horror. Bevillant, hol lehet a kerékőr. Biztosan tudtam, hogy tavasszal hová tehettem. Aztán már nem tudtam olyan biztosan. Később már semmit sem tudtam, csak üveghangon visítottam. Nagyon kétségbe voltam esve. Közben a mester nyugodt hangján derűsen vigasztalt, mondta, ő biztosan tudja, hogy megtalálom a kis huncutot. A fel-le rohangászásom közben azért láttam a cégtáblán egy nevet, melyet nagyon régen,- még az általános iskolából-ismertem. Rákérdeztem, hogy a cégtáblán szereplő név egy rokonát ismeri-e. "-Én lennék az."- mondta szerényen. Hurrá, hiszen egy volt évfolyamtársamat találtam meg a gyerekkorból! Megnyugodtam, azonnal témát váltottunk, egymás szavába vágva meséltük ki kiről mit tud. Közben futott, szerelt, hogy nekem is kész legyen az autóm és a következő se várjon. Egyszerűen csudálatos volt, hogy a mai helyzetben, amiben élünk (valljuk be nem rózsásan), egy középkorú ember így tudja viselni a nem könnyű életet. Nekem ez a találkozás vele annyira szuper élmény volt így itt a közel 40 év távlatából, mint ez a nagyszerű recept, melyet néhány sorban leírok. Egyszerű, de nagyszerű. Remélem Gábor nem sértődik meg a párhuzamon és nem érti félre, hogy itt a nagyszerűségét szeretném kiemelni. Remélem, hogy más is lesz olyan szerencsés, hogy nála szerelteti az autógumiját és megtapasztalhatja az emberi nemeslelkűség eme példáját.
A recept hozzávalói:
a rántott hú, amit ebből készült panírba burkoltam
1 kg krumpli héjastól
só
frissen őrölt bors ízlés szerint
3 ek kacsazsír
2 nagy fej lila hagyma cikkekre vágva
Elkészítése:
A krumplit alaposan megmossuk, feldaraboljuk vaskosabb cikkekre, tepsibe tesszük, sózzuk, borsozzuk, rávágjuk szintén cikkekben a lila hagymát, hozzáadunk 3 ek kacsazsírt, lefóliázzuk, 170 fokos sütőben hőlégkeverésen fél órát pároljuk, majd levesszük a fóliát és negyed óra alatt szép pirosra sütjük.
Tegnap volt a napja. Közvélemény kutatást végeztem, hogy ki, mit szeretne enni édesség gyanánt a nagy napon. Férjem kijelentette: torta semmiképpen sem kell. Gyermekem nem tudta, így kigondoltam ezt a linzertészta alapú édességet. A jelkép volt a lényeg és a megemlékezés.
Kicsit érdekes a külcsín, de annál értékesebb a belbecs.
Hozzávalók:
itt leírtam
Elkészítése:
szintén itt olvasható
