Összes oldalmegjelenítés

2017. március 11., szombat

A KEMENCE

Családomtól nőnapra megkaptam a régen vágyott kemencét. Megérkezett a kis jószág, ami nem is olyan kicsi, fél tonna felett jár a súlya. 


Ott tüsténkedtünk körülötte mindannyian. Én csak drukkolni tudtam, mert két hete jobb kezem gipszben. Fel-alá szaladgáltam és buzgón biztattam a kis csapatot a haladásra, mert tudtam, hogy férjemnek munkába kell mennie. Végre aztán bekerült a neki kinézett kis kuckóba.


Másnap aztán megraktam a tüzet bal kézzel. Egy élmény volt. Ráadásul több mindent terveztem főzni, sütni, tehát nagyon oda kellett tegyem magam. Míg a tűz meggyulladt, majd a bepakolt fa parázzsá égett, kis robotgépemet elindítottam. Dagasztottunk pizzatésztát, kalácsot. Oldalast fűszereztem, mellé héjában krumplit, hagymát szeleteltem (na az érdekes volt és hosszadalmas). 


Vásároltam még arany áron marha farkat, hogy azt végkifejletként berakhassam a maradék hőn egy éjszakán át megfőni. Nem tudom miért pont azt találtam ki, de nagyon jó választás volt, igen finom leves főtt belőle.



Az első a pizza volt, amit sajna kezdőként tepsibe tettem és avval raktam be a 300 fokos kemencébe. Lehet, hogy nem melegedett át még rendesen a tepsi alatt a kő. Mikor fölül tetszetős volt a pizza, akkor alul még sülnie kellett volna, ezért némi tanakodás után visszatettem még néhány percre, és ott is felejtettem.

Utána betettem a sós, borsos, fokhagymás, hagymás, némi BBQ szósszal megkent oldalast és mellette a feldarabolt sütnivaló krumplikat. Lefedtem fóliával és a kemence végébe toltam. Ekkor volt kb. 200 fok a kemencében. 4-5 kisebb rönköt tettem bele összesen.
Közben, míg a husi sülögetett, elkészítettem a kalácsot. Nem vagyok normális. Nyújtottatok már tésztát könyökkel? Már rég megbántam, mint az a bizonyos eb, de már nem volt visszaút. Limara hokkaido kalácsát vettem alapul, de némileg változtattam rajta. Két kalácsot készítettem, mert valahogy megpróbáltam meghálálni, hogy kedves szomszédunk éber volt és észrevette, hogy a nagy hidegben nem elzárt kerti csapunk elfagyott és az olvadásnál elkezdett csepegni. Azonmód átszaladt, ellátott tanácsokkal és a javításban is kivette a részét. Szóval nagyon árt neki az a kalács. 

Ezekből csináltam 8 db-ot, vékonyan megkentem juharsziruppal, majd megszórtam aszalt áfonyával és durvára tördelt pekándióval. Feltekertem és 4-4 rolót kiolajozott formába tettem, letakarva folpackkal 20-25 percig kelesztettem langyos helyen, majd lekentem tojással és mentek a kemencébe. pont befértek a lefóliázott húsos tepsi elé. Ekkor volt 180 fok odabent. 30 perc alatt meg is sültek és ilyenek lettek:


Szerintem elsőre teljesen rendben vannak. 

Hozzávalók a tésztához a két kalácshoz:

  • 1 kg liszt
  • 2 tojás
  • 0,5 l habtejszín
  • 3-4 ek tejföl
  • 10 g instant élesztő
  • 4 ek gyümölcscukor
  • 1 tk vanília kivonat


A töltelékbe belement kb.:
  • 20 dkg áfonya
  • 10 dkg pekándió
  • 4-6 ek juharszirup
Mire a kalácsok kisültek,a hús is omlósra sült.Még úgy 5-10 percre levettem róla a fóliát, hogy kicsit piruljon a teteje. Na ebből kb. betegre ettük magunkat ott helyben.


Ekkor már nem kellett szinte semmivel foglalkoznom. Egy cserépfazékban összekészítettem a húsleveshez valókat és lefedve betettem a 130 fokosra lehűlt kemencébe és rázártam az ajtót, mint egy rossz gyerekre. Este még egy kicsit keménynek éreztem a csonton lévő húst, így megfogadtam a kemencés mester szavát és reggelig benn hagytam a fazekat.
Amint kipattant másnap a szemem, futottam ki, hogy vajon odakozmált-e a levesem. Pedig pont eleget főzők a sütőmben kis hőfokon hosszan, de ez mégis más, ez kemence, amivel még semmilyen tapasztalatom nem volt. No ilyet nem tud egy tűzhely. A hús omlósra puhult az összes kollagénes cupákkal rajta, viszont a zöldség nem főtt szét, hanem egyben volt, pont az ideális állagot elérve. Máris adtam egy nagy puszit a kemencének, amiben még mindig kellemes langy honolt. Akkor jutott eszembe, hogy betehettem volna némi gyümölcsöt is aszalni éjszakára. Késő bánat, majd legközelebb. Ma meghozták az akácfát is, tehát előttem a tenger lehetőség. 
Az igazi kihívás majd a kenyér lesz. Már alig várom, hogy kipróbáljam. Mondjuk nem tudom hogyan formázom meg, de kedves és készséges férjem bizonyára a segítségemre lesz ebben, hisz ő az én házikenyerem nagy fogyasztója.

Ezt ha lehet, nehezebb volt leírnom, mint a sok mindent előkészítenem a sütéshez. Csak bal kézzel olyan vagyok, mint egy béna és még 10 hétig viselem ezt a borzalmat. :-(



Megjegyzés küldése