Evvel a kezdetleges, ámde szeretetből született csokitortácskával szeretném felköszönteni kis barátnémat, Jucit, aki annak ellenére, hogy úgy néz ki a tortácska, ahogy,- mégis örült neki.
Ilyen ő (mármint a torta):
Hozzávalók:
Tésztához:
- 10 dkg mandula megőrölve finomra
- 3 dkg gyümölcscukor
- 5 dkg vaj
- 3 nagy tojás
- 10 dkg étcsokoládé
- 3/4 tk sütőpor
- 1 tk étkezési keményítő
Tetejére:
- 1 ek gránátalmaszirup
- 10 dkg étcsokoládé
- 3 dkg vaj
- 1 nagy gránátalma
Rácsnak:
- 5 dkg étcsokoládé
- 1 ek szőlőmagolaj
Elkészítése:
A tésztához való csokoládét a vajjal vízgőz felett megolvasztottam.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot vertem.
A mandulát a cukorral megdaráltam nagyjából félfogós liszt durvaságúra.
A megolvasztott vajas csokoládét összekevertem a tojások sárgájával majd a tojásfehérje habbal, beleforgattam a cukros, sütőporos , keményítős mandulaliszttel. Egy 18 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, oldalát kikentem vajjal. Ebbe öntöttem a tésztát. 160 fokra előmelegített sütőben, hőlégkeverésen 10 percig sütöttem, aztán még 15 percig még fóliával letakarva is, - nehogy megégjen.
Langyosodásig a félig nyitott sütőben hagytam, majd kivettem, rácson kihűtöttem. Tetejét megkentem gránátalmasziruppal.
Megforrósítottam 3 dkg vajat, kicsit sütöttem, hogy a víztartalmát elveszítse, majd levéve a tűzről a meleg serpenyőben állandó kavargatás mellett felolvasztottam 10 dkg étcsokoládét. Mikor tökéletesen elolvadt, a torta tetejére öntöttem, elsimítottam rajta, spatulával megkentem az oldalit is és amíg még folyékony volt, elterítettem rajta egy nagy gránátalma magjait.
Közben újra megolvasztottam 5 dkg csokoládét egy kanálnyi szőlőmagolajjal vízgőz felett és az olvadt csokit egy akkor celofánon, mint a torta kerülete, körkörösen vékony csíkban kerítésmintájúra csorgattam. Már ahogy, mert ebben a díszítésben sajnos nem vagyok jártas, de legalább megpróbáltam. Amikor ez a kiöntött minta megdermedt, lehúztam a celofánról és megpróbáltam körbe burkolni a torta oldalát. Kicsit tört. Majd kitalálok rá valamit. Szállításnál, míg az ünnepelthez vittem a tortát, a csomagolással még egy kicsit tovább rontottam az állagán, ennek ellenére remélem, hogy örömet tudtam vele szerezni.
Olyan ez, mint a chocito: ronda, de finom. Ezt tanúsíthatom, mert Juci megkínált belőle. Remélem, még jó néhány tortával lephetem meg az életünk során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése