A Józsi

Többször nekiugrottam a dolognak, de sok időt rabló  kínlódás után (bár sikereket értem el), mégis bedöglött nálam az élesztő nélküli kovász készítés, ápolás, tárolás. Szenvedtem vele egy hétig, tíz napig, aztán nem sikerült. Később,- mert makacs vagyok, párhuzamosan futtattam ezen vállalkozásaimat,- minek következtében sok üveg kovász puffadozott mindenfelé. Vagy elhasználtam, vagy elajándékoztam, vagy az enyészeté lett. Nem voltam elég kitartó és következetes. Azért csak izgatott az ügy. Ráadásul a Nosaltyn, vagyunk néhányan, akik az átlagnál több kenyeret készítünk és megbeszéljük tapasztalatainkat, sikereinket és kudarcainkat is ezen a fórumon. Tormával,- aki Sydneyben él,- már régen  levelezésben vagyunk ez ügyben. Ő most nagyon kiteljesedett kovász ügyben. Én is készítettem már többféle kovászt. A tapasztalatom az, hogy a fehér lisztből készült élesztő nélküli kovász elég kényeske. Készítettem vegyeset, rozst, azok tartósabbak voltak, kevesebbet kellett őket pátyolgatni. De ez a mostani, a Józsi, az nagyon kedves számomra. Elkészítése sem tartott hosszú ideig, és az ápolásával sem kell sokat foglalkoznom. 

Ez Ő:

Itt pont elhasználtam őkelmét (majd arról is írok) és feltöltöttem friss liszttel, de ha holnap látnátok őt, ereje teljében, mindjárt máshogyan tekintenétek rá. Torma mondta azt is, hogy a kovásznak nevet kell adni, mert akkor működik igazán. Neki a Janija ilyen kis szorgalmas. Ezen ne múljon, és máris Józsinak kereszteltem el.

Józsi megteremtése:

1. nap: egy gondosan kimosott, fertőtlenített befőttesüvegbe belemértem 1 evőkanál teljes kiőrlésű bio tönkölylisztet és 2 evőkanál teljes kiőrlésű bio rozslisztet. Hozzá adtam 3 evőkanálnyi felforralt és kézmelegre hűtött vizet és elkevertem, az üveget lezártam, a konvektor közelébe állítottam kb. 22-23 oC-ra.

2. nap: a már üvegben lévő kovászhoz,- amin még túl sok élet nem látszott (itt várhattam volna még egy napot),- hozzáadtam az előző napi mennyiséget mindenből.

3. nap: A kicsit már bugyborékos, savanykás szagú kulimászhoz hozzáadtam 3 dkg tk. tönkölylisztet, és 7 dkg tk. rozslisztet, valamint 1 dl felforralt és visszahűtött kézmeleg vizet. Hagytam így pihenni egy napot, a melegben, de aztán már kitelepítettem az előszobába, ahol csak 15-16 oC van, hogy egy félhomályos zugban ott pufogjon magában.

Így lett Józsi, akivel azóta már sütöttem kenyeret, most kel az élesztő nélküli kenyér és kifli tésztája. Egyszerűen el vagyok tőle ragadtatva, sőt, szeretem. 

Kezelése: amikor elhasználom a nagy részét, akkor mindig csak hozzátöltöm a 3. napi adagot és félreteszem, had várakozzon, mikor kell újra munkába állnia. A kovász aztán egyre serényebb lesz, egyre gyorsabban keleszti meg a kenyeret. Leveleztem egy hölggyel, aki elmesélte, hogy több, mint 200 éves kovásszal süti a kenyeret. Ez fantasztikus dolog. Míg ezt leírtam és Józsit itt felejtettem magam mellett az asztalon, máris el kezdett növekedni, egyre nagyobbak benne a buborékok. Bontogatja a szárnyait. Sok szép napot fogunk mi még együtt megélni.