Még régebben jött egy ötletem, hogy kacsából készítenék kolbászt és hurkát. A boltban szembe találtam magam a sózott béllel, ami feltétlen kelléke e hurkatöltésnek, így a kocka el volt vetve. Korán reggel kimentem a piacra, ahol vásároltam pecsenye kacsamellet és pecsenye kacsamájat. Kezdődött a maraton.
Már évekkel ezelőtt vásároltam egy kinyomó pisztolyt, amivel a burkolók a szilikon szigetelőt nyomják a megfelelő helyre, - de én kolbásztöltőnek vettem. Na ezt nem tudtam, hogy hova pakolhattam a költözés során, így jobb híján egy canolli sütő formát hívtam segítségül.
Hozzávalók:
Kolbász:
Hurka:
Elkészítése:
A kolbászhoz szánt bőrös mellet ledaráltam és a fent leírtak szerint befűszereztem. A míg a hurka töltelékét állítottam össze, addig a hűtőbe tettem érni. A hurkánál is ledaráltam a mellet. Közben egy fazékban tettem oda vizet forralni és mikor már gyöngyözött, de még nem forrt, 8-10 percre beledobtam a májakat, tehát hőkezeltem, de nem főztem. Aztán leöntöttem róla a vizet, hagytam kihűlni és azt is ledaráltam. A rizst is megfőztem és kihűtöttem, így használtam a hurka összeállításához.
Míg ezekkel bíbelődtem, langyos vízben áztattam a boltban vásárolt sózott belet, majd alaposan átöblítettem hideg vízzel is, hogy ne legyen szagos. Miután összekevertem a hurkába szánt tölteléket is nekiálltam a töltésnek. A canolli töltőre felhúztam a belet, mint egy harisnyát, majd elkezdtem adagolni bele a kolbászhúst. Utána olvastam a kis praktikáknak, hogyan lehet szépen tölteni a kolbászt. Ügyelni kell rá, hogy ne maradjon benne levegő. Ha mégis, akkor kis tűvel kiszúrjuk, kinyomkodjuk és cukros vízzel összetapasztjuk a kis lyukat. Én helyes kis 10-12 cm-es kolbászokat készítettem. Ha úgy ítéltem elég nagy, csak tekertem néhányat a bélen és jött a következő. Lelkesedésem a hurkák felénél hagyott el, de ekkor győzött a makacsságom, és egy órás kínlódás után befejeztem a töltést. Azt is írják a hozzáértők, hogy a májas hurkát töltés után főzni kell még, de ezt kihagytam, mivel frissen sütve akartuk fogyasztani.
Tehát csak egy megfelelő nagyságú tepsit kikentem kacsazsírral, belefektettem fáradozásom gyümölcseit és fóliával lefedve 180 fokos sütőbe tettem negyed órára. Aztán lerántottam a leplet róla és még negyed órát pirítottam a sütőben.
Elmondhatom, hogy csak egy kis hurkának pattant el a burka, a többi mind tökéletesen ép maradt.
Gusztusos kis finomságok sültek ki a dologból. Nem mondom, hogy holnapután, de ha megkeresem a a töltőt, biztosan fogok további kísérleteket tenni a kolbász készítésre. Egy tanulságot azért leszűrtem, a kolbászba még egy kicsivel több zsírt kellett volna tennem.
Már évekkel ezelőtt vásároltam egy kinyomó pisztolyt, amivel a burkolók a szilikon szigetelőt nyomják a megfelelő helyre, - de én kolbásztöltőnek vettem. Na ezt nem tudtam, hogy hova pakolhattam a költözés során, így jobb híján egy canolli sütő formát hívtam segítségül.
Hozzávalók:
Kolbász:
- 30 dkg bőrös kacsamell
- 1 tk só
- 1 kk bors
- 1 nagy csipet szegfűbors
- 1 csipet sáfrány
- 1 csipet őrölt babér
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tk füstölt paprika
- fél citrom reszelt héja
- 1 kk őrölt kömény
- 1 kk rozmaring
- 1 tk majoránna
- 1 csipet tárkony
- 1 kk reszelt gyömbér
- 1 m bél
Hurka:
- 50 dkg pecsenye kacsamáj
- 20 dkg bőrös kacsamell
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 10 dkg rizs
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tk füstölt pirospaprika
- 1 tk őrölt koriander
- 1 tk borsikafű
- 1 kk szegfűbors
- 2 tk majoránna
- 1 tk só
- 1 kk bors
- 2 m bél
Elkészítése:
A kolbászhoz szánt bőrös mellet ledaráltam és a fent leírtak szerint befűszereztem. A míg a hurka töltelékét állítottam össze, addig a hűtőbe tettem érni. A hurkánál is ledaráltam a mellet. Közben egy fazékban tettem oda vizet forralni és mikor már gyöngyözött, de még nem forrt, 8-10 percre beledobtam a májakat, tehát hőkezeltem, de nem főztem. Aztán leöntöttem róla a vizet, hagytam kihűlni és azt is ledaráltam. A rizst is megfőztem és kihűtöttem, így használtam a hurka összeállításához.
Míg ezekkel bíbelődtem, langyos vízben áztattam a boltban vásárolt sózott belet, majd alaposan átöblítettem hideg vízzel is, hogy ne legyen szagos. Miután összekevertem a hurkába szánt tölteléket is nekiálltam a töltésnek. A canolli töltőre felhúztam a belet, mint egy harisnyát, majd elkezdtem adagolni bele a kolbászhúst. Utána olvastam a kis praktikáknak, hogyan lehet szépen tölteni a kolbászt. Ügyelni kell rá, hogy ne maradjon benne levegő. Ha mégis, akkor kis tűvel kiszúrjuk, kinyomkodjuk és cukros vízzel összetapasztjuk a kis lyukat. Én helyes kis 10-12 cm-es kolbászokat készítettem. Ha úgy ítéltem elég nagy, csak tekertem néhányat a bélen és jött a következő. Lelkesedésem a hurkák felénél hagyott el, de ekkor győzött a makacsságom, és egy órás kínlódás után befejeztem a töltést. Azt is írják a hozzáértők, hogy a májas hurkát töltés után főzni kell még, de ezt kihagytam, mivel frissen sütve akartuk fogyasztani.
Tehát csak egy megfelelő nagyságú tepsit kikentem kacsazsírral, belefektettem fáradozásom gyümölcseit és fóliával lefedve 180 fokos sütőbe tettem negyed órára. Aztán lerántottam a leplet róla és még negyed órát pirítottam a sütőben.
Elmondhatom, hogy csak egy kis hurkának pattant el a burka, a többi mind tökéletesen ép maradt.
Gusztusos kis finomságok sültek ki a dologból. Nem mondom, hogy holnapután, de ha megkeresem a a töltőt, biztosan fogok további kísérleteket tenni a kolbász készítésre. Egy tanulságot azért leszűrtem, a kolbászba még egy kicsivel több zsírt kellett volna tennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése