Már egy hét is eltelt, hogy hazajöttem egy rövid nyaralásból, ahol néhány autista fiatallal és családjukkal töltöttem el. Nagyjából fél éve kért fel a Flóra Értelmi Fogyatékosokért és Autistákért Alapítvány, hogy a megtisztelő kuratóriumi képviselő tisztséget vállaljam el. Nagy örömmel vettem a kérést. Sok feladat áll előttünk, mert új struktúrát kell kialakítanunk az eddig gyakorolt mindennapokban. Az Alapítvány hosszú évek óta áll kapcsolatban az óbudai ÉNO - val. Támogatta, segítette az intézmény életét, ahol az autista, vagy halmozottan sérült fiatal felnőttek a mindennapjaikat töltötték. A napköziotthon ki tudja miért, egyszer csak nem kért a támogatásból. A Flóra Értelmi Fogyatékosokért és Autistákért Alapítvány 16 éve alapított közhasznú szervezet, melyben az alapító az értelmi fogyatékos és autista fiatal felnőttek támogatását tűzte ki célul. Ezeknek a fiataloknak tagjai közül sokan aktív foglalkoztatással (konduktív mozgásfejlesztés, úszás, tánc, lovaglás, kézművesség, éneklés, speciális diéta, stb.) segít a jó állapot fenntartásában, fejlesztésében. Ebben is segítségére volt az alapítvány a napköziotthonnak. Valamiért azonban a napköziotthon már nem akarta az együttműködést.
Most egy közös nyári táborozásra indultunk, mely négy napig tartott. Ismert, hogy ezek a fiatalok állapotuktól függően nem túl jól viselik a környezetváltozást, az új, ismeretlen helyzeteket. Ezért is fontos az életvezetési képességek kialakítása. Fontos az érintett családokban a szülők legalább ideiglenesen tartó tehermentesítése.
Így aztán augusztus 20.- án hat autista fiatal és családtagjaik elindultunk Gárdonyba nyaralni. Az első nap kicsit fárasztóbb volt, a készülődés, az utazás miatt is, meg persze azért is, mert nem ismertünk mindenkit. Az időjárás sem kedvezett nagyon, sőt mondhatni igen kellemetlen volt, hideg és eső képében nehezítette meg az utazást, megérkezést. Férjemmel, segítőmmel nekiálltunk gyorsan ebédet készíteni, hogy aki később érkezik, meleg étellel várhassuk. Szerencsére aktív segítőink is voltak néhány szülő és Zsófi személyében. Ott volt még Eszter, akit már ismertünk és Judit, aki irígylésre méltó kézügyességgel készítettem pillanatok alatt a szebbnél szebb színes karkötőket. Köztünk volt még Pityu, Szabi és Rolcsi is.
Másnapra aztán az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, így alkalom volt rövidebb-hosszabb kirándulások megtételére, közös programokra, labdázás, zene hallgatás, beszélgetésre.
A vendégház, minden igényt kielégítő volt. Minden családnak saját fürdőszobás lakrésze volt. A közös helységek mérete is megfelelő volt mindannyiunk kényelmes használatára. Jó hangulat uralkodott ebben a néhány napban közöttünk. Mire búcsút vettünk egymástól, szinte űrt éreztem, mikor elhagytuk a szállást. Pillanatok alatt összeszoktunk, megszerettük egymást, az egész ház hangulatát átlengte a szeretet és gondoskodás. Legmélyebb tiszteletem ezeké a szülőké és a fiataloké, akik a mindennapok nehézségeit, hátrányit olyan nagy rugalmassággal, alkalmazkodással oldják meg, hogy az példaértékű lehet bárki számára.
Most egy közös nyári táborozásra indultunk, mely négy napig tartott. Ismert, hogy ezek a fiatalok állapotuktól függően nem túl jól viselik a környezetváltozást, az új, ismeretlen helyzeteket. Ezért is fontos az életvezetési képességek kialakítása. Fontos az érintett családokban a szülők legalább ideiglenesen tartó tehermentesítése.
Így aztán augusztus 20.- án hat autista fiatal és családtagjaik elindultunk Gárdonyba nyaralni. Az első nap kicsit fárasztóbb volt, a készülődés, az utazás miatt is, meg persze azért is, mert nem ismertünk mindenkit. Az időjárás sem kedvezett nagyon, sőt mondhatni igen kellemetlen volt, hideg és eső képében nehezítette meg az utazást, megérkezést. Férjemmel, segítőmmel nekiálltunk gyorsan ebédet készíteni, hogy aki később érkezik, meleg étellel várhassuk. Szerencsére aktív segítőink is voltak néhány szülő és Zsófi személyében. Ott volt még Eszter, akit már ismertünk és Judit, aki irígylésre méltó kézügyességgel készítettem pillanatok alatt a szebbnél szebb színes karkötőket. Köztünk volt még Pityu, Szabi és Rolcsi is.
Másnapra aztán az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, így alkalom volt rövidebb-hosszabb kirándulások megtételére, közös programokra, labdázás, zene hallgatás, beszélgetésre.
A vendégház, minden igényt kielégítő volt. Minden családnak saját fürdőszobás lakrésze volt. A közös helységek mérete is megfelelő volt mindannyiunk kényelmes használatára. Jó hangulat uralkodott ebben a néhány napban közöttünk. Mire búcsút vettünk egymástól, szinte űrt éreztem, mikor elhagytuk a szállást. Pillanatok alatt összeszoktunk, megszerettük egymást, az egész ház hangulatát átlengte a szeretet és gondoskodás. Legmélyebb tiszteletem ezeké a szülőké és a fiataloké, akik a mindennapok nehézségeit, hátrányit olyan nagy rugalmassággal, alkalmazkodással oldják meg, hogy az példaértékű lehet bárki számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése