Most Torma ötletét fejlesztettem tovább. Ő nagyon elkötelezett a kovászos tésztának, legyen az kenyér, kalács, vagy házi tészta. Sokat leveleztem vele erről,- mert Sydneyben él,- és sokat segített, buzdított, támogatott abban, hogy kovásszal készítsek el ételeket. Már maga, a kovász készítése sem egyszerű. Nagy odafigyelést, gondoskodást igényel, de aztán jócskán meghálálja a törődést.
Persze én mindig nagyba kezdek, - meg óvatosságból is, hogy hátha valamelyik nem sikerül,- három kovász nevelésébe is kezdtem. (Mintha nem lenne nekem elég egy kamasz fiú nevelésére tett kísérletek.)
Az egyik egy egyszerű, hatékony kefires kovász, Kele, aki nagyon gyors sikert hozott.
A másik egy rozsos kovász, Rozi, aki kicsit lustábban indul be a vártnál, de azért jól teljesített, kilófaló rozsos mini bagettet sütöttem belőle és rozscipót.
A harmadik egy fehér (!!!) tönkölylisztes kovász, Jenő, aki viszont a várton felül teljesít.Belőle készítettem a kovászos házi tésztát is. Torma mondta, hogy el kell nevezni a kovászt, mert akkor muzsikál jól és hosszan. Olyat is hallottam már, hogy valaki 200 éves kovászt használt.
No az enyém még csak 9. napos volt, mikor bevetettem erre az akcióra. Voltak fenntartásaim, de ezek semmivé foszlottak akkor, mikor elkezdtem megmunkálni a tésztát. Egyszerűen fantasztikus volt az állaga, a tapintása, az illata. Egyszerűen imádtam. Ha nem szakadt volna le a derekam, biztos, hogy kilószám gyártottam volna a különféle tésztákat.
Az alaptészta hozzávalói:
- 12 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztből készül kovász (a Jenő)
- 1 tojás -55 g
- 10 ml olívaolaj
- 7 dkg durum tésztaliszt
- 13 dkg durum simaliszt
- 1-2 ek hideg víz
- 1 nagy csipet só
Elkészítése: dagasztógépbe mértem mindent és kevertem legalább 5 percig. Szép, sötétsárga, ruganyos tésztát kaptam, melyet folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni talán két órára is, mert közben másba fogtam és ott maradt.
A tésztát kivettem a hűtőből és mint szoktam elosztottam négy részre. Minden egyes részt 8-10-szer áthajtottam a tésztanyújtó gépen, hajtogatva, forgatva. Így a tészta rugalmas lesz, jól lehet majd vele dolgozni (ezt pedig Magos Zoltántól hallottam a TV Paprikán)...és ez így van.
A tésztákat kinyújtottam hosszú téglalappá. Egyik felére az erkélyről gyűjtött zöldfűszerek leveleit terítettem: zsálya, rozmaring, bazsalikom, kakukkfű snidling, de azon felül borsoztam, chilipelyhet szórtam rá, tehát jól beízesítettem.
Mondom, ha lett volna időm és energiám, szívesen eljátszottam volna még. Talán még képet is préseltem volna tészta közé. Merthogy aztán a másik felét minimálisan nedves ecsettel lekentem és visszahajtottam a leveles részre. Újra áthajtottam a tésztanyújtón, csak most eggyel vastagabb fokozaton és már kész is volt az illatos, színes képes tészta. És mikor megfőztem, nem is nagyon kellett hozzá semmi csak egy kis olaj, paradicsomszósz és néhány parmezán forgács. Egyszerűen isteni volt. A kovászos tészta íze semmihez sem fogható. Egy élmény volt, melyet szeretnék máskor is átélni.
Kár, hogy Petra, a Tésztáslány nincs most velünk, hogy megoszthassam vele az örömömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése