Pekándiós keksz

Már jó néhány hete megvettem  a pekándiót, hogy kekszet sütök vele. Kicsit pihegtem a piacon kigúvadt szemmel, mikor megláttam az árát. Utána pedig otthon, hogy 10 %-kal kevesebbet kaptam, mint amennyit fizettem. Végül is magyarok vagyunk, Megjegyzem súgva, én ott törzsvásárló vagyok és nem kevés pénzt hagyok ott. No inkább mesélek a kekszről, mert az valami csoda. Nézetre csak egy keksz, mint a többi, de már az illata messziről odacsal, ahova elrejteni gondoltam a tálat magam elől a felfalás kivédésére. Az egész lakásban szimatolva közlekedek és sajna mindig ott kötök ki, ahol ezek a drágák ülnek és hívogatnak: - Évike gyere már erre, kóstolj meg minket! ... és én kóstolok.

Hozzávalók:

• 35 dkg tönköly fehér liszt
• 22 dkg vaj
• egy tojás sárgája
• 0,5 dl író
• 15 dkg demerara nádcukor
• 4 ek juharszirup + 1 ek a kenéshez
• 1 kk só
• 1 kk vanília kivonat
• 5 dkg pekándió a tésztába és 15 dkg a tetejére (ha nem jut mindegyikre, úgyis finom

Elkészítése:
A szoba hőmérsékletű vajat és a cukrot bekészítettem  a robotgépbe és egymásra szabadítottam őket, mígnem habosra keverte a gép. Közben én durvább, nagyobb darabokra vágtam az 5 dkg diót. Mikor a vaj kivilágosodott, utána küldtem a tojássárgáját, a juharszirupot, a vaníliát és az átszitált lisztet kanalanként. Mivel nem állt össze, ezért hozzáöntöttem egy kevés írót és innentől minden nagyon jó volt. Végül beleforgattam a felvágott diót is. Folpackba csomagoltam a tésztát és fél órára a hűtőbe tettem pihenni. Aztán elővettem, diónyi darabokat szakítottam ki belőle, golyóvá sodortam és a két tenyerem között ellapítottam fél cm-re. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket. A megmaradt tojásfehérjét spórolásból elkevertem egy evőkanálnyi juharszirupal és avval kentem meg a kekszek tetejét. Középre kicsit belenyomtam egy fél pekándiót és máris mehettek a 170 fokra előmelegített sütőbe hőlégkeverésen 13-15 percre aranybarnulni. 
Onnan már egyenes út vezet hozzám. És itt véget ér pályafutásuk.